Figyelem: az oldal miatt a mese szétvan esve. Türelem, mindjárt megjavul...

Egy karácsonyfa, Cirmi és Snorka

Egy napon Cirmi békésen aludt, egészen addig, míg Gombóc fel nem kiabált: 
– Cirmi! 
– Egen! – mondta Cirmi teljesen felébredve.
– Ma jön Mirr-Murr testvére, Snorka… – kezdte, de folytatta is volna, hogyha Cirmi bele nem szól.
– Már megint? Inkább itt vannak, mint náluk.
– Ez igaz, de akkor is jön. Hol tartottam? Na ott. És szeretném, ha feldíszítenéd a karácsonyfát.
– Micsoda? – ordított Cirmi. – Arra az irtó nagy fára gondolsz, amit vettünk? Azt két hét múlva se lenne kész! 
– Áthívhatod a barátaidat! – tisztázta Gombóc.
– Ha áthívnám, legfeljebb Dundimancsú apja jönne el! 
Cirmi áthívta õket. Sajnos csak Dundimancsúék és Szoremijó jött, egyébként Mozart is jött volna de õ a szomszéd utcában gitározott.
– Nem elég, ha csak a tuját díszítjük fel? – kérdezte Szoremijó.
– Látod Sziszi, ez remek ötlet! – gratulált Cirmi 
Kiszedték a tuját a földböl felcipelték, és feldíszítették.
– Na és a többi dísszel mit csinálunk? – kérdezte a legidõsebb Dundimancsú-gyerek.
– Azt kidobjuk az ablakon! – jelentette ki Cirmi.
És kidobta az ablakon, ami Gombóc fején landolt. 
– Hé?! – ordított Gombóc. – Mi ez? 
– Hopsz! – kiáltott Szoremijó.
– Ti? – gyanakodott Gombóc.
Cirmiék elbújtak, de Gombóc megtalálta õket:
– Hozzátok fel a fát, valamelyikkõtök menjen a díszekért és ajánlom, hogy a díszeket ezen túl ne a kukába juttassátok fiúk! 
– Úgy látom, muszáj lesz felhozni a nagy fát! – nyögött Cirmi.
– Ne! – ordított Szoremijó.
– Figyu! – mondta a középkorú Dundimancsú gyerek. – Arról volt szó, hogy nem állunk elõ kisebb fával, de arról nem volt szó, hogy ezt a fát nem kicsinyítjük le! 
– Zseni! – kiáltott Cirmi.

Elõ vették a fûrészt miközben Szoremijót elküldték a díszekért.
Eltelt vagy öt percig, míg, a karácsonyfa nem lett tuja méretû
– Ez fa! Ez nem szégyentelen fa! Ez fa! – ugrándozott Cirmi.
Gombóc kinézett az ablakon erre az ugrálásra.
És elszörnyedt:
– Mi ez? Hé! Nem azt mondtam, hogy a tuja helyett kicsinyítsétek le a fát, hanem, hogy állítsátok fel! De ez így nem fog menni! 
– Karácsonyfáért mennél, Mirr-Murr? – kérdezte Gombóc.
– Egen? – kérdezte Mirr-Murr.
Mire Gombóc agyába eljutott volna a visszakérdezés, Mirr-Murr rájött mit akart Gombóc, aztán felhangzott a könyörtelen válasz:
– Nem! 
Gombóc kiment. 
– Mozart, hozol nekünk karácsonyfát? 
– Neeem! – ásított Mozart.
– Rex hozol nekünk karácsonyfát? – kérdezte Gombóc.
– Nem. – hangzott a felelet. – Éppen elég bajom van a sajátommal! 
– Kizu-hanu, hozol nekünk karácsonyfát? – kérdezte Gombóc.
– Igen! –mondta Kizu-hanu és tovább szunyált.
– Én hozok karácsonyfát! – jegyezte meg a kis Micó, aki pár hónapos volt.
– TE? – kérdezte Gombóc. 
– Hát megpróbálom. – szerénykedett Micó.
2 perc múlva megjött a fa.
– Hogy csináltad? – kérdezte Gombóc.
– Hát… könnyen! – szerénykedett Micó.
– Ez nem nagy fa! – csodálkozott Cirmi. Ez ház nagyságú-fa! 
– Az jó! – mosolygott Gombóc, és Cirmi felé húzta a fát.
Gombóc most Cirmiék minden tervét meghiúsította, mert eldugta a fûrészt, és bezárta õket a szobába a fenyõfával. 
– Na tessék! – nyögött Cirmi. Már csak egy esélyünk van, az pedig Szoremijó, hátha megtalálja a fûrészt.
Szoremijó megjött, talált egy fûrészt.
– Add ide! – kiáltott Dundimancsú apja.
-itt van a fûrész! –mutatta Szoremijó, csak az volt a gond hogy Gombóc is meglátta és feltuszkolta õt a többiekhez, de a fûrészt elvette.
– Pácban vagyunk! – nyögött Cirmi.

–Nos, akkor semmit se tehetünk! – mondta a legfiatalabb Dundimancsú gyerek. Fel kell állítani a fát.
Nagy ímmel-ámmal mindenki felkelt és felállították a fát. Igaz, fejjel lefelé, de ez senkinek se jutott eszébe.
– Gyönyörû! Ezért remél legalább 5 doboz Whiskas kaját, kapok.
– Én is! – mondta a Dundimancsú apa.
Végül az egész társaoság elbõdült. 
Micó bejött.
– Jaj de buták vagytok! – káromkodott Micó.
– Ugyan már kis cica! – üvöltött a Dundimancsú apa.
Fel hívták Mirr-Murrt és úgy döntött, hogy Micónak van igaza.
– Mi? Nem így kell fel állítani egy fát? – kérdezte Cirmi.
– Nem. – mondta Mirr-Murr.
– Hogy? Hogy? Ezt Gombóc mondta? – kérdezte Szoremijó.
– Nem. Mindenki tudja, hogy, a fenyõfákat nem így kell felállítani! – mondta Mirr-Murr.
– Nem! Most akkor újra fel kell állítanom a fát? – kérdezte Szoremijó.
– Azt hiszem. – mondta Mirr-Murr, és lebattyogott.
– Na gyerünk! – ugrott fel Cirmi.
Újra felállították a fát, igaz most meg oldalra.
Gombóc feljött.
– Ti! Mit csináltok? – kérdezte, majd elájult, és eltört a tál, ami a kezében volt.
Micó feljött a zajra. 
– Jaj de buták vagytok! – káromkodott Micó.
– Ugyan már! – ugrott fel Cirmi.
– De! – vitatkozott Micó.
– Ugyan már! – ugrott fel Szoremijó.
Ennek a vitatkozásnak az lett a vége, hogy felkellett jönnie Mirr-Murrnak.
– Micónak van igaza! – mondta Mirr-Murr aztán, megmutatta, hogyan kell felállítani.
A fiuk felállították a fát és feldíszítették.
– Ezért, remélem legalább 50 Whiskas kaját, kapok! – mondta Cirmi.
– Én is! – mondta a Dundimancsú apa.
– Én is! – mondta a középsõ Dundimancsú.
Végül az egész társoság elbõdült.
A karácsonyfa!
Betörte a földet és lezuhant a földszintre.
– Jááááááááááááááj!!!! - sikoltott Gombóc. – Ti mit csináltok? 
– Feldíszítjük a fát! – mondta Szoremijó. 
– Na de így? – kérdezte Gombóc.
– Nem. Nem így. –  mondta Szoremijó.
– Hát akkor meg! Díszítsétek már fel a fát! 
– Jó. – morogta Cirmi.
Felvontatták a fát.
– Tudod Cirmi, ha mindig eldõl, sose fogjuk tudni, feldíszíteni. Akkor inkább akaszgassuk ki! 
– Sziszi, ilyenkor úgy imádlak! – gratulált Cirmi. 
– Dundimancsú 4, Dundimancsú 2 kössétek ki a fát.
Ekkor Mozart toppant be.
-akarjátok hogy segítsek?
-nem mostmár nem kell! –válaszolta könyörtelenül cirmi.
-Naa!! Úgy unatkozom!
E veszekedés alatt a Dundimancsúék megszöktek. Mikor Cirmi meglátta, hogy a Dundimancsúék megszöktek, könyörgõre fogta Mozart elõtt.
– Na jó, segítek! Gyertek! – egyezett bele Mozart.
– Hova? – kérdezte Cirmi gyanakodva.
– Hozzánk! Nálunk van dísz! – kérdezte Mozart.
Miután visszajöttek Mozarttól:
– Munkamegosztás: Mozart és Sziszi, díszít, én meg gratulálok! – mondta Cirmi.
– Nem. Együtt díszítünk és együtt gratulálunk! – határozott Mozart.
Cirmi kénytelen volt engedelmeskedni Mozartnak.
Kész is lettek egy óra múlva.
– Na, nem is volt olyan nagy ördöngösség. Csak ezt a csúnya lyukat kell leteríteni és meg is volnánk! – mondta Mozart.

– Szevasz Snorka! – mondták odalenn.
– Méghozzá gyorsan! – mondta Mozart.
Snorka elindult felfelé a lépcsõn, Gombóc rimánkodott, hogy ne süljön fel.
Oda fent egy angyalhaj-mentes fa állt.
– Mért nincs rajta angyal haj? – kérdezte halkan Gombóc Cirmit.
– Mert nincsen angyalunk! – válaszolta Cirmi
Snorka elkezdte szemlélni a helyet. 
– Drágám! Miért van ez a takaró itt a földön? Itt kell a vendégeknek aludni? – kérdezte Snorka és ráfeküdt, ekkor bumm! És lerepült Snorka a földszintre.
– Nahát! – mondta Micó. –  Azt hittem felmentél Snorka néni.
Gombóc hogy valamivel kivágja magát ezt felelte:
– Ez a lift! 
– Késõ délutánra járt mikor Snorka megpillantotta a zsinórokat, és így szólt:
– Nektek nem kéne itt lenni! Leszedlek innen titeket! –mondta majd megszemlélte mûvét – Szép. – adta rá áldását.
Ekkor puff a karácsonyfa lezuhant és magával rántotta Snorkát.
– Atya ég! – súgta Gombóc. – Talán mégis csak a tuját kellet volna feldíszíteni

Oldal: Saját mesém
Állatbarátok és mesék gyűjteménye - © 2008 - 2024 - allatbaratokmesek.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat